Ismét átúsztuk a Balatont szervátültetettként!
Immáron 41. alkalommal került sor a Balaton-átúszásra Révfülöp és Balatonboglár között. A Budapesti Sportiroda kitűnő szervezésében, az idén a viharos időjárás miatt a tervezettnél egy nappal később, július 23-án vasárnap került sor a tömegsporteseményre.
A Duna420 adománygyűjtő projekt miatt a SUP-osaink most egy héttel korábban Balaton-átevezésről indultak neki a nagy kalandnak, a Duna 420-nak, így a klasszikus eseményen most csak a vállalkozó szellemű úszóink vettek részt.

A nyíltvízi úszás egy különleges élmény, amely más kihívásokat jelent, mint a medencében történő. A hullámok, a szél, a víz hőmérséklete, a tájékozódás és a többi úszó, mind befolyásolják az úszás menetét és tempóját. Egészen másfajta élményt ad, mint a medencés úszás, ezért is várjuk minden évben annyira! De a rajt előtt fontos, hogy megfelelően felkészüljünk erre a sportágra, és elővegyük azokat a technikákat, amelyek segítenek nekünk a nyílt vízen.
Az előző napi vihar miatt erős volt a hullámzás, felkavarta a meder homokját, így a víz zavaros volt- Most a tó aljára sem láthattunk le, mint a szélcsendes, nyugodt vizű úszásokkor. Olyankor lelátni a tómeder homokos fenekéig. Szerencsére a víz nem hűlt le nagyon. Számomra vesetranszplantáltként a 26 Celsius-fok az, amiben még nekivágok. Pont ennyi volt.




A nyílt vízben az egyik legfontosabb dolog a tájékozódás. A rajtnál mindig nagy a tömeg, most is az volt, így igyekeztem minél inkább balra húzódni, hogy minél kevesebb társam akadályozzon a haladásban. Nem elég csak követni a többieket, vagy bízni az óránkban. A nyíltvízi úszás során gyakran kell felemelni a fejünket, és megnézni, hogy merre haladunk. Ehhez jó támpontok a jobb oldalon ötven méterenként sorakozó vitorláshajók és a baloldalon ötszáz méterenként elhelyezkedő óriás, messziről is jó látható bóják, melyek oldalára jó nagy számokkal festették föl a megtett távot. Ezek mindig segítenek abban, hogy pontosan tudjuk, mekkora távot tettünk már meg, hogy az erőnket jól be tudjuk osztani. Az idén az erős oldalhullámzás nehezítette a táv leküzdését, gyakran kisodródtam az úszófolyosóról, és a bójasor túloldalán találtam magam. Ez azt jelentette, hogy nem egyenes vonalban haladtam, hanem ha balra sodort a hullám, korrigáltam jobbra, Igyekeztem a bal karommal kicsit erősebben húzni, hogy ellensúlyozzam a hullámok erejét, de ez nem mindig sikerült, hiába igyekeztem a balatonboglári üvegkupola irányában egyenesen haladni. Az oldalhullámzás miatti cikk-cakkban úszás megnövelte a távolságot. Amikor célba értem, és ránéztem az órámra, az 5,99 kilométert mutatott. Hatszáz métert ráhúztam a távra! De az idén is megcsináltam!
A nyíltvízi úszás nagy élmény, ahol úgy érzed, hogy a természet részévé válsz, és számos előnye van. Erősíti az izmokat és az állóképességet, javítja a légzést és a keringést, csökkenti a stresszt és növeli az önbizalmad. Ráadásul gyönyörű természeti környezetben tehetjük mindezt, ami felfrissíti a lelkünket is. Ezért is vágnak neki annyian minden évben.
Ha tehetem, megyek jövőre is. Velem tartasz?
Berente Judit
