A legnagyobb kihívás a türelem volt
Mihálovits Tamás 2015 óta veseátültetett. Egész életében sportolt, a szervátültetettek nemzetközi mezőnyében csak óriásnak hívják.
Egy örökmozgó, makacs, mindig maximumra törekvő, állandóan új kihívásokat kereső, soha fel nem adó ember vagyok.
Örökölt policisztás veséim vannak, amelyek 40 éves koromra mondták fel a szolgálatot. Mindig is sportoltam, ezért jó egészségi állapotban voltam a transzplantáció idejében – 2015. nyarán – és az ezt követő rehabilitációs időszakban is. Úgy éreztem, hogy ennek az egésznek csak egy újabb feladatnak kell lennie, amit véghez kell vinnem, nem lehet, hogy így legyen vége… Nem voltak félelmeim, optimista voltam és vagyok!
Az első lépcsőfok, amikor úgy éreztem, hogy minden rendben lesz a sok nehézség után, az volt, amikor először álltam lábra a veseátültetés utáni napon és elsétáltam az ablakig.
A legnagyobb kihívás a szervátültetés után a türelem volt:
nagyon türelmetlen voltam és vagyok, szinte azonnal akartam mindent csinálni.
Azóta teljesen egészségesnek érzem magam és keresem az élet kihívásait, az új lehetőségeket, hogy elmondhassam: teljes életet élek! Visszakaptam mindent, ami fontos volt nekem: a mozgást, a sportolást, az erőmet, a teljesítőképességemet.
10 éves koromtól sportolok folyamatosan. A sport számomra mindent jelent: energiát, feltöltődést, célokat, barátokat, teljesítményt, büszkeséget, lehetőséget.
A szervátültetés után a kezelőorvosom tanácsára csatlakoztam a Magyar Szervátültetettek Szövetségéhez és kezdtem el versenyezni a szervátültetettek versenyrendszerében. A legnagyobb sikerélmény az volt, amikor megtudtam, hogy bekerültem a Magyar Szervátültetett Válogatottba és persze minden érmem felejthetetlen emlékként marad meg bennem! 10 évig csapatjátékos voltam, utánozhatatlan érzés együtt, egymásért harcba menni, talán a bajtársiasság a legjobb szó, ami ezt leírja.
A 2019-es Szervátültetettek Világjátékán
két aranyérmet szereztem az atlétikapályán, mindkettőt világcsúccsal, valamint egy bronzérmet. Természetesen a két világcsúcsra vagyok a legbüszkébb: megdolgoztam értük, de ez még csak az első lépés volt az úton. Szeretném, hogy a jövőben két-három korosztályban is az én nevem álljon a világcsúcsok mellett, olyan eredménnyel, ami tekintélyt parancsol.
Ezzel az eredményemmel bekerültem a 2019-es Év Sportolója jelöltjeinek top3-as listájára, ami rendkívül nagy megtiszteltetés és óriási élmény volt annak ellenére is, hogy nem győztem.
A következő időszak a világjárványról szólt, a nemzetközi versenyeinket törölték, de természetesen edzettem tovább és a hazai versenyeken részt vettem. A hazai eredményeimmel ismét ott lehettem a 2021-es Év Sportolója jelöltjeinek top3-as listáján, de az az álmom hogy színpadra lépjek, ebben az évben sem teljesült.
2023-ban a Szervátültetettek Világjátékának
első napján súlylökésben nemcsak abszolút győztes lettem, hanem saját korábbi világcsúcsomat is megjavítva állhattam a dobogó tetejére. Másnap diszkoszvetésben is sikerült megszereznem az aranyérmet, majd gerelyhajításban a negyedik helyen végeztem.
A személyes mottóm talán az lehetne, hogy soha, de soha ne add fel, nincs elveszett helyzet, nincs menthetetlen szituáció! Minden csak Rajtad múlik!
A többi szervátültetettnek azt üzenném, hogy nincs elérhetetlen, sosincs későn, mindig van tovább! Mindenki próbáljon mozogni, hiszen a mozgás maga az élet. Higgyék el: MEGÉRI!
Mit üzennék a 10 évvel ezelőtti önmagamnak? (jó kérdéseitek vannak… 🙂 )
Az legyél, aki lenni akarsz, ne legyél bizonytalan, menj tovább az utadon és minden rendben lesz!
Mihálovits Tamás/Feszt Tímea
Tíz éves korom óta tudom, hogy halálos beteg vagyok
Itt minden versenyző kapott már egy második esélyt az élettől
