A sárkány fogságában
Sok mese szól arról, hogy a sárkány elrabolja a királylányt, évekig fogságban tartja, míg megérkezik a királyfi vagy a szegény asszony legkisebb fia, és megmenti. Pechünkre a mese mindig a királyfit követi nyomon, az ő kalandjai és tapasztalásai rejtik a tanulságot számunkra. Soha nem tudjuk meg, mit és hogyan él meg a királylány, míg a fogságban sínylődve arra vár, hogy kiszabadítsa őt jövendőbelije. Sőt arról sem szól a mese, hogy a királylány nem is tudhatja megmentik-e.
Valahogy így sínylődünk most mi is, megannyi képletes királylány a bizonytalanság és változás sárkányának képletes és szó szerinti börtönében. Életünk minden eseménye történésekből és az azokra adott reakciókból áll. Vizsgáljuk meg, hogyan reagálunk a mostani helyzetben. A COVID–19, ahogy nálunk nevezik, koronavírus okozta világjárvány a közelmúlt legmegrengetőbb eseménye.
Sok nehéz és súlyos kérdést felvet világunk működésével, az emberiség jelenlegi értékrendjével és a jövővel kapcsolatban. És mink van ezekkel a kérdésekkel szemben a kezünkben? Az ITT, és a MOST. Ha beleképzeljük magunkat a mesebeli királylány helyébe, mik juthatnak eszünkbe? A királylány valószínűleg nem sokat gondolkozik azon, hogy megmenti-e valaki. Ha így tenne, lovagja pár év elteltével több ideg-összeroppanáson átesett, kétségbeesett és kiégett királylányt találna a toronyban, aki azzal töltötte az idejét, hogy kiszámíthatatlan és megfoghatatlan eseményeket próbál elképzelni.
Végezhetne valószínűségszámítást a királyfik száma, izomereje és a távolság alapján, hogy mennyi az esélye és mikorra tehető a nagy nap. Ám a királylány – aki egészséges, és gyönyörűen ragyog a megmentéskor – valószínűleg nem ezzel foglalkozik. Minden nap felkel, megfésüli a haját, rendbe teszi a fekhelyét, meghallgatja a madarakat, ebédet készít a sárkánynak. A királylány el nem mesélt története rengeteg tanulsággal szolgál számunkra a járvány idején.
A megszokott életformánk, egzisztenciális és egyéb biztonságérzetünk megborulása negatív érzések tömegét szabadítja fel az egyénben, a kis és nagyobb közösségekben, a társadalomban egyaránt. Az érzéseket meg kell élni, tudomást venni róla – a sárkány bizony ott van. Amíg nem jön a „kiszabadulás” új életrutin kialakítása, tudatosság, figyelem magunkra és egymásra, az egészség megőrzése, kapcsolataink ápolása, az idő értékes kihasználása – ezek lehetnek azok az eszközök, amik segítenek megőrizni az integritásunkat. Lehetőség szerint érdemes új dolgokat beiktatni az életünkbe – most, míg ezt a cikket írom, hallom a szomszédot, aki bizonytalanul és sok hibát ejtve új hangszeren tanul. A rossz érzések mindenkit – köztük e cikk íróját – is megtámadják. Ezeknek köszönhetően közelebb kerülhetek magamhoz, és megélhetem azt, hogy együtt vagyok ebben a helyzetben embertársaimmal az egész világon.
A megszokott életformánk, egzisztenciális és egyéb biztonságérzetünk megborulása negatív érzések tömegét szabadítja fel az egyénben, a kis és nagyobb közösségekben, a társadalomban egyaránt. Az érzéseket meg kell élni, tudomást venni róla – a sárkány bizony ott van. Amíg nem jön a „kiszabadulás” új életrutin kialakítása, tudatosság, figyelem magunkra és egymásra, az egészség megőrzése, kapcsolataink ápolása, az idő értékes kihasználása – ezek lehetnek azok az eszközök, amik segítenek megőrizni az integritásunkat. Lehetőség szerint érdemes új dolgokat beiktatni az életünkbe – most, míg ezt a cikket írom, hallom a szomszédot, aki bizonytalanul és sok hibát ejtve új hangszeren tanul. A rossz érzések mindenkit – köztük e cikk íróját – is megtámadják. Ezeknek köszönhetően közelebb kerülhetek magamhoz, és megélhetem azt, hogy együtt vagyok ebben a helyzetben embertársaimmal az egész világon.
Bár ez egy negatív esemény, sok szempontból hordoz magában pozitív lehetőségeket.
Kiöntöttem a szívemet egy bölcs kollégámnak, aki fontos eszközzel bővítette a fentebb felsoroltakat; szükségünk van hitre. Hitre saját magunkban, abban, hogy megérdemeljük a törődést és figyelmet, amit magunknak adunk és másoktól kapunk. Hitre, hogy képesek vagyunk a magunk útján és módján tenni embertársainkért, egy pozitív változásért, emberibb jövőért. Ne felejtsük el, ha a sárkány nem rabolja el a királylányt, a királyfi vagy a szegénylegény őt meg nem találja!
Kollégáimmal hétről hétre dolgozunk majd azon, hogy a járvány idején is segítsük a szervátültetetteket és hozzátartozóikat abban, hogy testi-lelki egészségüket a lehető leginkább meg tudják őrizni ebben az időszakban.
Tusor Lilla
pszichológus
Megjelent a Szervusz újság 2020/1. számában.