Isten Veled Doki!

Dr. Reé József, a Szent László Kórház nyugalmazott nephrológus főorvosa, aki két évtizeden át volt a magyar szervátültetett sportolók csapatorvosa, 2021. december 23-án súlyos betegséggel folytatott küzdelem után, örökre itthagyott bennünket.

1996-ban Tiszaújvárosban először vettem részt a szervátültetettek egyhetes nyári versenyén, amit a millecentenárium jegyében rendeztek. Viszonylag friss transzplantáltként még alig ismertem néhány embert. Amikor a kollégiumban elhelyezkedtem és kipakoltam a holmimat, észrevettem, hogy az egyik fontos gyógyszerem otthon maradt. Most mitévő legyek?- kérdeztem az ismerős társaimat.
„Itt van a Doki, menj be hozzá, majd felírja” – mondták.
Lementem, kissé bátortalanul bekopogtam, s egy középkorú, keménykötésű, hideg, acélkék szemű férfi nyitott ajtót – Dr. Reé József. A szobában egy fiatal hölgy rendezkedett, az ágyon egy mózeskosár, benne egy párhetes szőke hajú kisbaba.

– Jó napot Doktor úr! – mondtam, majd bemutatkoztam, s elmondtam, hogy mi a gondom.
– Jó, jöjjön vissza egy félóra múlva, pár perce érkeztünk. – mondta kissé mogorván, és becsukta az ajtót.

Ez volt az első találkozásom a Dokival, aki akkor már hatodik éve kísérte a csapatot a hazai és nemzetközi versenyeken egyaránt. S akkor még nem sejtettem, hogy mennyi közös élményünk lesz az elkövetkezendő években. Aztán a Doktor úrból hamarosan nekem is egyszerűen csak Doki lett, hiszen mindenki így hívta. S már azon a héten kiderült számomra, hogy a kurta, rövid mogorva mondat csak felszín. Mindenkivel nagyon közvetlen, s a hideg acélkék szemek nagyon el tudnak lágyulni és néha be is párásodnak, ha emberi történetekről, dializáltak és transzplantáltak sorsáról, sikereiről vagy kudarcáról van szó.

A következő évben közösen utaztunk Sydney-be a Szervátültetettek XI. Világjátékára, ahol a három szerepben is próbált megfelelni. Ő volt a csapat orvosa, Team Managere, valamint WTGF elnökségi tag egyszemélyiben.

Megpróbálta a lehetetlent is, ami eddig még senkinek nem sikerült: egyszerre két helyen ott lenni.

Akkor még nem sejtettük, hogy két évvel később nálunk lesz Világjáték, s közösen dolgozunk a szervező bizottságban. Szép feladat volt!

Majd jött Athén, az első Európa Játék, ahol 87 fős csapat orvosaként állta a sarat, s a szép számú transzplantált sportoló mellett ott volt a tizennyolc dializált, akik életükben először vettek részt nemzetközi versenyen. Athénben egyetlen olyan éjszakája sem volt, amit végig tudott volna aludni. Minden éjszakára jutott valami váratlan feladat a nappali állandó készenlét mellett…

Aztán a következő Világjáték Japánban, ahol Vili bárányhimlője bonyolította a helyzetet, majd Balatonaliga, Nancy, Ljubljana, Kanada, Pécs, Bangkok, mindegyik verseny a maga szépségével és nehézségeivel. Megannyi eset, megannyi történet.

Az edzőtáborok, ahová a családját is magával hozta, velünk „nyaraltak” hiszen a szabadságát sok éven át velünk, transzplantáltakkal töltötte, nem volt idő más közös nyaralásra. S az apró szőke hajú baba mellé hamarosan megérkezett a barna is, s a gyerekei szemünk láttára cseperedtek, s mára már fel is nőttek.

Ott voltak a Téli Játékok, Tigne, Pra Lou, Salt Lake City, Nendaz és Bormio Sainte-Foy Tarantaise. Itt sokkal kisebb volt a csapat, kevesebb a probléma, több idő volt beszélgetni. Kis csapattal lelkesen lefelé a lejtőn!

Ha csak egyszerűen a számadatokat nézzük 1990-2010-ig az összesen húsz év, kilenc nyári és hat téli Világjáték, négy Európa Játék és számos nemzetközi és hazai verseny, edzőtáborok, kirándulások, szilveszterek és nyaralások. Kötélen egyensúlyozta az idejét a család, a munkahely és közöttünk.

Kedves Doki!

Köszönjük, hogy ezekben az időkben velünk voltál, minket ápoltál, gyógyítottál, lelkünket pátyolgattad, velünk együtt izgultál a versenyeken, örültél a sikereinknek. Amikor leköszöntél a csapatorvosi pozícióról, utána sem szakadtál el tőlünk. A nagy rendezvényeinken mindig velünk voltál.
Árván maradt a földi csapat, de az égieknek legalább olyan jó istápolója leszel, mint a földinek voltál.

Isten Veled Doki. Mindent köszönünk.

Dr. Reé József
1943-2021.

Berente Judit