Fél éve egy angyali szívet kaptam
Csilla 7 gyermekes édesanya és 2018. októbere óta szívátültetett. Úgy érzi, hogy a transzplantáció óta naponta van része a CSODÁBAN.
Csilla 7 gyermekes édesanya és 2018. októbere óta szívátültetett.
2018 októberben volt a szívtranszplantációm. Azóta azt vallom, hogy egy „angyali szívet” kaptam, amit minden nap megszeretnék szolgálni.
Két hónappal a műtét után kezdtem el intenzíven mozogni. Kezdetben séta és szobabiciklizés, majd kocogás. Nagyon figyelek az étkezésre és az orvosi javallatokra is.
Aztán jött a felhívás, amire nagy bátran én is jelentkeztem. Abszolút kezdőként bevállaltam 2 km-t.
25 évig az volt a sport számomra, hogy hordtam a hét gyermekemet foci edzésre, lovaglásra, ovis- és fejlesztő- tornára, táncpróbára , és szurkoltam nekik egy- egy versenyen, vagy bajnokságon.
A műtét óta naponta van részem „Csodában”. Már nem fáj semmim, egészségesnek érzem magam, tele vagyok erővel és energiával. Számomra az UB-n futni maga volt egy újabb csoda, izgalommal teli várakozás.
A váltáskor megkaptam a csipet és a világító szalagot, bekapcsoltam a fejlámpát és elindultam. A rajtszámot kicsit később tettem fel, a nagy sietségben majdnem elfelejtettem. Aztán kényelmes tempóban vitt a lában előre, az út menti szurkolók és a családom néhány tagja is biztattak, bekiabálták, hogy most van éjfél átfutottál a vasárnapba, „Hajrá, ügyes vagy! Meg tudod csinálni Csilla!„, biztatott Orsi a csapattárs is a beérkezés előtt. És igen, sikerült! Nagy ölelés után májtranszplantált csapattársam, Iker Laci indult tovább, hogy egyre közelebb kerüljünk a kitűzött cél felé. Zamárdiban már én is buzdítottam a társaimat, akik onnantól sajnos szakadó esőben teljesítették a vállalt szakaszokat.
Az egész csapat fantasztikus volt. Pár órás alvás után, a hideg ellenére remek hangulatban telt a reggeli közös célba érkezés. Amikor felmentünk a színpadra fotózáshoz és a sátorban több száz megfáradt futótársunk hatalmas tapssal köszöntött minket, az maga volt a varázslat.
A szervátültetés előtt erről álmodni sem mertem, hogy én egyszer valaha futni fogok.
Most már vannak terveim. Várom, hogy jövőre ismét nekivágjunk.
Azt is tudom már, hogy a szervátültetés után az emberre egy teljesen új élet vár. A lehetőség amit kaptam úgy érzem kiváltságos helyzetbe hozott.
Minden nap megélem a napi örömöket, panaszkodásra , veszekedésre nem fecsérelem az időm.
Üzenem mindenkinek:
Egy kicsit önzővé kell válni, hogy tudjunk saját magunkra is időt fordítani. Minden lehetőséget meg kell ragadni, pozitívan kell gondolkodni és a legfontosabb bízni önmagunkban és hinni a csodákban.
