Hála egy negyedszázadért

Ebben a különleges cikkben – ahol a prózához líra is tartozik – egy világbajnok teniszező meséli el, milyen sokat adott neki az a két és fél évtized, ami a veseátültetése óta eltelt. Az a csodálatos életöröm, ami soraiból sugárzik, talán mindannyiunknak erőt adhat.

25 év telt el a veseátültetés óta, s én minden nap hálával gondolok dr. Toronyi Évára, aki akkor, július 12-én elvégezte a veseátültetést, s aki azóta is a kezelőorvosom.

25 év egészségesként is hosszú idő, de 25 éve élni egy beültetett szervvel, kiváló életminőséget biztosítani valakinek, és ezzel mindent megadni neki az élethez, ez hatalmas dolog.

25 év egy negyed század, s ezalatt annyi mindent történt velem, ami meg sem történhetett volna, ha nincs az átültetés. Ezt kimondani, s ezzel a tudattal megélni az elmúlt negyedszázadot felemelő érzés.

Az én történetem csecsemőkoromban kezdődött, uréterműtétekkel, 14 éves koromban folytatódott dialízissel, 17 éves koromban teljesedett be egy sikeres transzplantációval.

Sporttörténetem kb. 3-4 évesen a teniszpályákon indult – hiszen a családom teniszes család -, majd Kanadában, 2005-ben teljesedett be, hiszen szervátültetettként világbajnok lehettem, ami fantasztikus dolog, és amiért hálás vagyok szüleimnek, edzőimnek, a szervátültetettek nagy családjának, megboldogult Székely Gyurinak, az MSZSZ akkori elnökének, s mindazoknak, akik ebben támogattak. Remélem azonban, hogy teniszes történetem még folytatódik hiszen év eleje óta a Magyar Tenisz Szövetség FÉT Bizottságában képviselhetem a szervátültetett teniszezőket. Horváth Gábor edzőnknek és Poós Bence tesómnak, aki a teniszpartnerem – mellesleg a Vasas Pasarét teniszedzője – köszönhetően újra játékban vagyok, s talán még újra versenyezni is fogok.

25 év oly sok mindent adott nekem, hogy szinte fel sem tudom sorolni, félek, kihagynék belőle fontos személyeket és eseményeket, ezért csak a legfontosabbakat emelem ki.

Megismerhettem az I. sz. Gyermekklinikán a feleségemet, akit szintén ott kezeltek szisztémás lupusz eritematózusz (SLE) miatt, s akinek köszönhetően két gyönyörű gyermeket nevelhetünk fel, Lilit és Benit, akik most 15 évesek, és akik nagyon szeretjük egymást. Az átültetés mellett Toronyi doktornő keze és szerető figyelme őket is a világra segítette.

Bejárhattam a világot a szervátültetettekkel, annyi helyen voltam, hogy föl sem tudom sorolni. Nagyon hálás vagyok a szövetségnek ezért. Vitorlázhattam, síelhettem, úszhattam a tengerben, élvezhettem az élet minden percét, egyszóval minden jó megadatott. Köszönöm, ha egyáltalán lehet így fogalmazni, annak az ismeretlennek, aki nekem azzal, hogy ő eltávozott, életet adott. Ő azóta is bennem él, egészséget, életet és ezer más dolgot adott. Egyszer majd megölelem érte…

Nagyon régen, a veseátültetés után írtam egy verset, amiben talán minden benne van, ami elmondható. Ebben a verseben minden évben átírok egy sort. Szerintem megtaláljátok, hogy melyiket. Hálás vagyok orvosaimnak, szüleimnek, családomnak, s mindenkinek azért, hogy ez a sort 25 éve javítgathatom.

Veseátültetés

Sárgás, savas
Folyadékot termel,
Az a szerv, melyet csípőm
Árkába bezárva
Huszonöt éve hordozok.
Az ok: veseelégtelenség.
S a kín, a fájdalom,
Hogy ezzel egy
Másik ember élt,
Kit szülei, családja,
Gyermeke várta,
Ki hazafelé tartva,
Mindhiába gondolt haza.
Mert ó, szörnyű tragédia:
Élete, mint gyertyaláng a szélben,
Hirtelen kialudt egészen.
Lelke a fényes égben,
S mert teste már tétlen feküdt,
Odaadta nekünk szerveit.
Veséit, tüdejét, máját, szívét,
S vele életének azon részét,
Mely itt bennem is,
Csípőm árkába lüktet,
Dolgozik, azóta is.
Köszönöm az Ismeretlennek,
Létezni időt adtál életemnek,
S ígérem, megpróbálom,
Ha bármivel is tudom,
Megszolgálom.

2021. augusztus 13.

Poós Gergő

Az eredeti cikk a SZERVUSZ magazin 2021/2. számában jelent meg.