Minden szervátültetettben ott van a vágy, hogy valahogy köszönetét fejezze ki donorának

Az idén 20. alkalommal állunk itt a kopjafánál, , húsz évvel ezelőtt, 2001. március 21-én avattuk fel ezt az emlékhelyet.  Én még nagyon jól emlékszem, amikor a Kopjafa alkotójával, Németh Józsival egy romániai kiránduláson először találkoztam.

Abban az évben, 1998-ban rendezett az MTSE a határon átnyúló kapcsolatok keretében egy közös rendezvényt a szervátültetettek romániai szervezetével, : egy hét Sárospatakon és egy hét Kolozsváron.

Kolozsvárról egyik nap  a  Torockóba kirándultunk, amikor Józsival együtt sétáltunk fel a Székelykő tetejére. Egy kicsit lemaradtunk, mert Józsi nem volt egy sovány ember, és ezért nehezen bírta az emelkedőt. Akkor mesélte el nekem, hogy ő  egyébként fafaragással is foglalkozik, és arról beszélgettünk, hogy egyébként milyen szerencsések is vagyunk a második életünkkel. Aztán este, amikor együtt volt a társaság, beszélgettünk, anekdotáztunk és Székely Gyurinak, a Szövetség alapító elnökének jutott eszébe, hogy talán Józsi faraghatna egy kopjafát a donoraink emlékére. . Józsi nagyon hamar igent mondott az ötletre, és örömmel vállalta a feladatot.

Aztán a tervből 2001-ben lett valóság, és felállításra került itt ez az emlékhely. Azóta minden évben idejövünk emlékezni március 21-én.  De nem csak 21-én, hanem mindenki, aki úgy érzi, hogy szeretne lélekben találkozni a donorával,  az ide kijöhet,  és köszönetet mondhat, gyújthat egy emlékmécsest vagy letehet egy szál virágot.  

A 20 éves jubileumra megújítottuk az emlékhelyet, hiszen amikor felavattuk, akkor itt gyönyörű zöld pázsit volt, de sajnos a klímaváltozás nem kedvez ennek a fajta parkosításnak, így leburkoltattuk a kopjafa előtti területet. A Sírkert a Nemzeti Örökség Intézet kezelésébe tartozik, ezért itt tervezték meg, hogy hogyan és milyen formában valósulhasson meg a felújítás,  és most a 20. évfordulón megújult formában lehetünk itt.

Azt  kívánom nektek,  hogy minél többen lehessünk itt, és ünnepelhessünk együtt március 21-én,  megköszönve az új életünket.

Berente Judit
az MSZSZ elnöke

Az Országos Vérellátó Szolgálat Transzplantációs Igazgatósága foglalkozik az elhunyt donorból való szervkivételek szervezésével és az Eurotransplant együttműködés keretei között a donorszervek nemzetközi elosztásának szervezésével is. Vagyis magyar donorszerveket küldünk néha külföldre, máskor pedig külföldről érkeznek donorszervek Magyarországra, magyar betegek átültetéséhez. Minden donáció előtt és attól függetlenül egy hirtelen, nem várt tragédia történik. Amikor súlyos agykárosodás következtében agyhalott lesz minden életmentő törekvés ellenére egy beteg, aki korábban valakinek a gyermeke, szülője, házastársa vagy testvére volt. Az elhunyt donorokra emlékezve mindenkinek jut ma is egy személyes üzenet.

A szervátültetetteknek azt üzenik, hogy vigyázz magadra és vigyázz arra az ajándékra, amit kaptál tőlem.

Mindenki másnak azt üzenik, hogy visszaadtam, amit én egyébként kölcsönkaptam. 

A mai tiszteletadás egyben felhívás mindannyiunk számára, hogy a szervadományozással kapcsolatos döntésünket ma kell meghoznunk, mert ma élünk. Ezért ma kimondhatjuk mi is, hogy vissza fogom adni, amit kölcsönkaptam egy időre, kész vagyok adni.

A szervadományozás és átültetés területén dolgozóknak, nekünk azzal is kell foglalkoznunk, hogy az elmúlt évben megőrizzük a donorszervek életmentő értékét és minőségét, ezért olyan minőségi és biztonsági intézkedéseket vezettünk be, amellyel kizárjuk a potenciálisan átvihető veszélyes átvihető betegségek között a koronavírus átvitelét a donorból a recipiensbe, vagy akár a transzplantációs ellátás során is kizárjuk a kockázatot.

Mi ezzel védjük a recipienseket és megőrizzük az adományozás méltóságát. Nap mint nap látjuk, tapasztaljuk az egyre növekvő kihívást, amelyet az új típusú koronavírus járvány okoz az elhunytból, de az élőből történő szervadományozás, illetve az átültetés területén, ideértve a várólisták kihívását is.

Ilyen körülmények között még nagyobb a jelentősége, sőt még nagyobb értéke van annak a ténynek, hogy az életmentő szervátültetésekhez donor szervekre van szükség, mert donorok és donorszervek nélkül nincs transzplantáció.

A koronavírus által okozott megbetegedések hatalmas nyomást gyakorolnak az egészségügyi ellátó hálózatra és a legsúlyosabb állapotú betegek intenzív osztályon történő ellátást, lélegeztetést igényelnek, éppen azokon az osztályokon, ahol egy súlyos agyi károsodás után a potenciális donorok felismerése is történhet. Egy évvel ezelőtt a járvány által sújtott minden országban a világban megtorpant a szervdonációk számának fejlődése és az aktivitás fenntartása még akár egy alacsonyabb szinten is igen komoly kihívást jelent mindannyiunk számára. Azért küzdünk, hogy ne vesszenek el donorok és így tiszteletben tudjuk tartani az egyéni adakozó döntéseket.

Ez a borzasztó járvány sok nehézség és tragédia mellett elvesz tőlünk lehetőségeket is. Néha megakadályozza azt is, hogy egy elhunyt életében született döntése a szervadományozásról megvalósuljon. De a legfőbb emberi értékeinktől és érzéseinktől nem tud megfosztani minket.

Mi ma is itt vagyunk és tisztelettel, hálával emlékezünk.

Sokan Önök közül egy Ismeretlen Hősre gondolnak. Nekem pedig eszembe jut több ezer elhunyt donor, akik mellett ott voltunk a haláluk folyamatában és azután is. Ők olyan hősök, akik nemcsak időben, hanem példában is előttünk járnak.

Köszönjük nekik.

Dr. Mihály Sándor
OVSZ Transzplantációs Igazgató

Úgy vélem, mi mindennap hálát adunk ismeretlen Hőseinknek, de ma adjunk ennek hangot is.

Mindenki találkozott már a halállal. A legszomorúbb, sokszor a legreménytelenebb érzéssel, melynek senki sem talál értelmét vagy valódi okát, de mégis mindenki ismeri. Ijesztő átélni. Egyszerűen nehéz vele, mit kezdeni. Az idő segít, gyógyít rajta, de a hiány örökké tart. Aztán jön egy kis fény a történetbe. Először a családtagoknak rémisztően hangozhat a szó, mint donor. Nem hiába, az Ő szerettükről van szó, aki egy másik ember történetének legyen a főszereplője? Majd jön egy meleg érzés… egy ember, a halála után képes arra, hogy megmentsen egy másikat, vagy többeket. Hihetetlen. Megfoghatatlan, de így van.

Amikor azt hisszük bezáródnak a kapuk, pedig csak újabbak nyílnak. Van egy állapot. Amikor már a beteg nem tesz fel kérdéseket, nem a válaszokat próbálja kutatni. Ez egy megfáradt pillanat már, mikor egyszerűen elfogadja sorsát, és bármit nyújt az élet, kérdés nélkül fog abban a teljességre törekedni. Legyen az a végső küzdelem vagy a gyógyulás. Aztán egyszer csörög a telefon. A remény hív, az esély, a lehetőség. Megtörténik. Mint a mesékben, ahol a legtöbb főhős kiléte ismeretlen. Valaki úgy rendelkezett, hogy Ő és én együtt teljesedjünk ki, egy új életben, egy hatalmas közös élményben és Mindenben.

Nem adhatok elég hálát az összes ismeretlen Donornak és Családtagjaiknak, hogy én itt lehetek. Bárki az én Hősöm, ismeretlen, találkoztunk már, más országból jöttél, de most már összetartozunk.

A csodák így születnek.

Hikádi Evelin
Tüdőtranszplantált, jelenleg májtranszplantációra váró gyógypedagógus

2011-ben ért nagy tragédia bennünket: elveszítettük a 33 éves fiúnkat. Ő donorrá vált, 3 szervével 3 ember életét mentette meg.

Nagyon sokáig gyászban voltunk, majd egyszer egy ismerősünk hívott minket a Fiúmei úti temetőbe március 21-én, ahol a szervátültetettek emlékeztek az ismeretlen donorukra. Nagyon fájdalmas jelenség volt számunkra, nagyon nagy sírással fejeződött be, de ugyanakkor itt kezdődött a lelki gyógyulásunk. Mert a szervátültetettektől mi annyi erőt és szeretetet kaptunk, hogy mi is elkezdtünk gondolkozni azon, hogy ha létrehoznánk egy emlékművet, akkor közösen tudnánk ott is emlékezni. 2018-ban Kiskunfélegyházán elkészült az Ismert Szervdonorok Emlékműve – akkor 4 névvel. 2020-ban már 14 név volt az emlékműre vésve. 

Minden év szeptemberében együtt emlékezünk: mi az elveszített családtagjainkra, a szervátültetettek pedig az ajándéka kapott életükre.

2018 őszén részt vettünk a Magyar Szervátültetettek Szövetsége egyik rendezvényén, ahol nagyon sok szervátültetettel tudtunk beszélgetni, el tudtuk mondani a történetünket, meghallgattak bennünket, erősítettek és nagyon nagy hálájukat fejezték ki azért, hogy ők élhetnek.

Kiskunfélegyházán egy pszichológus – Dr. Domján Mihály -, aki felkarolt bennünket, és kialakítottuk a Donor Családok csoportját, akikkel minden hónapban tudunk találkozni a könyvtárban. Ilyenkor elmondhatjuk a lelki fájdalmainkat és nagyon tud bennünket segíteni lelkileg.

2020. szeptember 22-én nagy örömünkre bejegyzésre került az alapítványunk, amit a Szervdonor Családokért hoztunk létre, ebben az Alapítványban vállaltuk a szervdonor családok mentális és szociális segítését.

Az Alapítvány facebook oldalán várjuk a csatlakozókat. 

Kiss Irma